Magyar emlékpontok

Esztergomot Géza fejedelem tette székhelyévé. Itt született fia, I. (Szent) István, akit ugyanitt koronáztak királlyá, és aki e helyen alapította meg az első érsekséget, amely máig a Magyar Katolikus Egyház központja. A tatárjárásig királyi székhely maradt, az érseki udvar azonban később is Magyarország egyik meghatározó szellemi és művészeti központja volt. A török háborúk során a középkori város nagyrészt megsemmisült. A 19. századi érsekek reprezentatív elképzelései nyomán született meg az új egyházi központ az ország legnagyobb székesegyházával, a Bazilikával és a Vízivárosban álló Prímási Palotával.

1526. augusztus 29-én a Mohács melletti síkságon az I. Szulejmán szultán vezette, 75-80 ezer főnyi oszmán-török haderő döntő győzelmet aratott II. Lajos magyar uralkodó 25 ezer fős, német, cseh és lengyel csapatokkal kiegészített hadserege felett. A csata áldozatainak tömegsírjai a nemzeti sírkert részei. A „mohácsi vészt” követően a középkori Magyar Királyság hatalmi helyzete megváltozott, és alig másfél évtizeddel később az ország gyakorlatilag három részre szakadt. Az el nem foglalt nyugati és északi részeken a magyar király országolt, keleten az erdélyi fejedelemség viszonylagos önállóságot őrzött meg.

A 18. század közepén épült kastély a Széchényi család emlékét őrzi. Széchényi Ferenc nagycenki és sopronhorpácsi gyűjteménye az Országos Széchényi Könyvtár előzményének tekinthető. Nagycenken található a család mauzóleuma, itt nyugszik a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István is, akinek sokáig volt otthona a kastély.

A magyar történeti hagyomány szerint a honfoglaló magyarság első „országgyűlésének és törvényalkotásának” helyszíne. A XII. századi történetíró, Anonymus szerint „A fejedelem és előkelői azon a helyen rendelkeztek az ország szokásjogáról … És azt a helyet, ahol minderről határoztak, a magyarok saját nyelvükön Szernek nevezték el.” Ópusztaszer 1975 óta Nemzeti Történelmi Emlékparkként őrzi Feszty Árpád monumentális körképét, A Magyarok bejövetelét, és egyben a magyarság nemzeti összetartozásának is meghatározó helyszíne az 1896-ban emelt Árpád-emlékművel és emlékoszloppal.

Az 1848–1849-es magyar szabadságharc kezdetének színtere. Az 1848. szeptember 29-én Pákozd térségében, a Habsburg császári-királyi haderő elleni, a magyar honvédek és nemzetőrök sikerével végződött csata helyszíne. A győzelem elsősorban morális hatása miatt vált a magyar honvédelem jelképévé. Pákozd a Magyar Honvédség központi emlékhelye, amely nemcsak az ütközet áldozatainak, hanem az önkényuralom idején kivégzetteknek is emléket állít. Doni kápolnája a második világháború magyar hősi halottai, míg a békefenntartók emlékműve az idegen földön békét fenntartó magyar katonák áldozatvállalása előtt tiszteleg.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság a világörökség része, a magyar kereszténység bölcsője, fontos szellemi műhely. Híres iskolája ezeréves múltra tekint vissza, itt található a világ egyik legnagyobb szerzetesi könyvtára. Géza fejedelem 996-ban Tours-i Szent Márton tiszteletére alapította a monostort. Pannonhalma 1541-ben főapátsági rangot kapott, de a török háborúk idején végvárrá alakították, fél évszázadig pedig a szerzetesi élet is szünetelt. Pannonhalma jelentőségét mutatja, hogy alapításának 1000. évfordulóján II. (Szent) János Pál pápa is felkereste az apátságot.