Sümeg
A vár területileg három nagyobb egységből, a külső-, a belső és fellegvárból áll.
Építése több korszakra osztható. Az 1260-as években épült meg a vár legrégebbi része, a fellegvár Öregtornyának alsó szintje, melyen egy fából készült emeleti toronyrész állhatott. A 14. században, az Anjou-királyok idején került sor a vár szerkezeti erősítése mellett a fellegvár falainak és az Öregtorony felső szintjének megépítésére, a meglévő épületek javítására.
A vár nagyobb bővítéseit a 15. század folyamán Gathalóczy Mátyás (1440-1457), Vetési Albert (1458-1486), majd ifjabb Vitéz János (1489-1499) püspökök idejében végezték. Először a kis vár előtti nagyobb méretű fennsíkot vették körül magas várfallal, egy nagy udvart alakítva ki. Vetési püspök tevékenysége alatt megépítették a Belső Kaputornyot, elkészült a vár déli szikláin a palota. Egy későbbi időszakra tehető a Külső Kaputorony és a pártázatos, lőréses várfal építése. A kápolna kialakítását Vitéz János püspök nevéhez kapcsolhatjuk.
A következő nagyszabású építkezés azután indult, hogy Veszprém 1552-ben török kézre került, és a püspökség a sümegi várba menekült. A munkálatok Köves András püspök (1553-1568) és Ormányi Józsa várkapitány vezetésével folytak. Először a vár északi sarkán építettek egy kétszintes, nagyméretű, ötszög alaprajzú bástyát (Köves-bástya), majd átépítették a palotaszárnyat.
Széchenyi György püspök (1648-1658) nevéhez fűződik a sümegi vár püspöki székhellyé avatása, ő kezdeményezte a palotaszárny barokk stílusú átalakítását is. Utódja, Sennyei István püspök (1659-1683) tovább folytatta a vár építését, megerősíttette a Külső kaputornyot, mellé magas bástyát építtetett (Sennyei-bástya). A vár építésének története Széchenyi Pál püspökségével (1687-1710) zárult, ám ekkor a javítások mellett még kisebb építkezések is folyhattak. A vár hanyatlása a XVIII. század elején kezdődött, amikor a Rákóczi szabadságharc után, 1713-ban felgyújtották, erősségeit lerombolták. Ettől kezdve a vár két és fél évszázadon keresztül ki volt téve az időjárás viszontagságainak, köveinek nagy részét a környező építkezésekre szállították el.
Az OMF munkatársai Kozák Károly régész és Koppány Tibor építészmérnök vezetésével 1957-ben kezdték meg a vár hét éven át tartó feltárását és helyreállítását. A műemlék ezután hosszú éveken keresztül a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésében állt, azonban az elmaradt folyamatos karbantartási munkák hiánya miatt 1988-ra a vár élet-, és balesetveszélyes állapotba került. A Hivatal a vár kezelését közben átadta Sümeg városának, amely annak üzemeltetésére nem vállalkozott és vállalkozót keresett erre - az akkor még teljesen ismeretlen - feladatra.
1989-ben a Papp család jelentkezett a vár üzemeltetésére. Az első években megkezdték a romok eltakarítását, az élet-, és balesetveszélyes helyek helyreállítását, majd az Országos Műemlékvédelmi Hivatal engedélyével megkezdődtek a felújítási munkálatok is. A vár tornyai új tetőket kaptak, a gyilokjárók, lépcsők, faszerkezetek megújultak, a fedett helyiségekben színvonalas kiállításokat rendeztek be.
A karbantartott műemlék vár fejlesztései, kiállításai és az idegenforgalmi programok, lovas műsorok egyre több érdeklődőt és turistát vonzottak a Sümegi Várba, amely mára Magyaroroszág egyik legkedveltebb kirándulóhelyévé nőtte ki magát.
A Nemzeti Várprogram egyik helyszíneként a Várban 2020-tól építkezések folynak, felépül a Keleti-szárny, a Csabi-torony és a hozzájuk kapcsolódó gyilokjáró. Emellett megújulnak és bővülnek a vár kiállításai is.