Történelmi emlékhelyek

Jókai Mór fogadott unokájával, Jókai Rózával (Laborfalvi Róza előző házasságából származó unokájával, akit az író a nevére vett) költözött össze. Jókai Róza 1904-ben, már az író halálát követően írt visszaemlékezéseiben kiemeli, hogy minél előbb fel akarta számolni Jókai gyászát. Ennek érdekében felfüggesztette művészeti tanulmányait (rajzot tanult Párizsban, majd Münchenben), hazatért, és az volt a terve, hogy egy irodalmi-művészeti szalont alakít ki Jókai körül.

Róza 1888. augusztus 7-én Fiumében feleségül ment a nagyapja által is nagyon kedvelt Feszty Árpád festőművészhez. „Megszerettük egymást. Ha nem adoptált volna Papi, elmentem volna vele Párizsba, lettünk volna művészek, szabadok – s valószínűleg boldogok – mert Feszty Árpád éppoly kevéssé született férjnek, mint én feleségnek.”

Feszty Árpádnak 1890. február 10-én jutányos áron utalták ki az epreskerti telket, hogy műteremét felépítse, Gábor Eszter művészettörténésznek, építészeti szakírónak a Művészettörténeti Értesítőben (1990) is megjelent kutatásai szerint. A kor városfejlesztési elképzelése az volt, hogy az új Műcsarnok és a Mintarajztanoda környékén, az Epreskertben egy művésznegyedet alakítottak volna ki, ahol az alkotók alacsony áron lakhelyekhez és egyben modern műtermekhez jutottak volna. A terv azonban meghiúsult, mert sok művész – például Lotz Károly – visszalépett a házépítéstől, miután villájuk árát az olcsó telek ellenére sem tudták finanszírozni. A fővárosi képzőművészeti bizottmány 1887. február 10-i jelentése szerint: „a kedvezményes ár dacára azonban mindössze csak egy műterem épült fel […] oka részint a tulajdonjognak a feltételekben körülírt erős korlátozásában, részint pedig művészeink kedvezőtlen anyagi viszonyaiban rejlik.”

Fesztyék a Bajza utcai házba minden bizonnyal az 1889 elején eladott, balatonfüredi Jókai-villa árát is belefektették. Jókai ezenfelül is hozzájárult a telekvásárláshoz és a házépítéshez, bár a források eltérőek a tekintetben, hogy milyen mértékben.

A villa gyorsan elkészült, a lakhatási engedélyt 1891. július 30-án adták ki rá. A házépítésről Róza Czóbel Minkának írt leveleiből is tudunk. Ezt írta 1891 elején: „...tető alatt van. Jövő június 1 napján kapjuk a kulcsot a kezünkbe s jövő őszre már beköltözhetünk s így reméljük, hogy 92 tavaszán megtarthatjuk a nagyszerű fölszentelést. Most hoztunk Velencéből egy csomó régi Velencei dolgot a ház külső és belső díszítésére…”

Augusztus 25-i levelében pedig: „A házunk valahára készen van s már be is költöztünk ámbár még csak hiányosan vagyunk rendbe de már az is nagy öröm. Majd ha October elején be megyünk lakni fogjuk csak végleg elrendezni s csinosítani a mikor remélem minnél hamarabb téged is üdvözölhetnek benne igaz barátaid.”

A ház velencei és Velence közeli neoreneszánsz paloták mintájára épült. Feszty gyakran járt Velencében, és az épülő házukhoz számos skiccet, tanulmányt készített.  Az egyemeletes, 1+2+1 tengelyes neoreneszánsz palota terveit ugyanakkor nem Feszty Árpád jegyzi, tőle a koncepció származott. A terveket Feszty Gyula építőmester, a festő fivére szignálta. Georg Hirth 1889-ben Magyarországon is megjelent mintalap-sorozatában a Velencétől északkeletre lévő muránói Palazzo Da Muláról közölt képet. A kutatások szerint a Feszty-villa lakószárnyának megjelenése egyértelműen innen eredeztethető.

Akárcsak a lakóház hármas osztása, a karcsú bal oldali erkély kialakítása, valamint a téglalap formájú keretezés, ami az emeleti csúcsíves nyílásokat körbefogja, de az ablakok közötti falmezőkbe beépített domborműves címer ötlete is. Két kőbe vésett címert is elhelyeztek a homlokzaton, ezek ma is láthatók: az emeleten a Jókay nemzetség, a földszinten a Feszty család címerei vannak. A címerek egyébként szokatlanok voltak egy korabeli művészházon.

Ahogy Róza is említette levelében, a család 1891 őszén költözött a villába, Feszty pedig 1892 tavaszán egy nagyszabású estélyt adott a Műbarátok Körének támogatásával, amelyről a korabeli sajtó is tudósított. A Vasárnapi Újság például így írt: „Az epreskerti művésztelep legérdekesebb s valóban művészi kivitelű épülete az a velencei stylben készült ház, melyben az ünnepelt nagy költő lakik. [...] A verandán át belépve, az előszobába nyitunk. Szemben a műterem, jobbra a lakószobák nyilnak.

Nagy, tágas műterem, a legnagyobbak egyike a fővárosban. Hatalmas ablak a tárgyak s művészi alkotások egész seregét világítja meg. Kisebb vidéki múzeumnak elég volna az, mi itt a legteljesebb művészi rendetlenségben ideiglenesen elhelyezve van. Egyik oldalát magas karzat foglalja el, a mely az emeletre, Jókai lakosztályába vezet. [...] Valami csodálatos hangulat, kifejezés van minden tárgyon; mintha mindemez élettelen holminak lelke volna. Oly érdekesek, oly összetartozók, sokféleségükben is oly egységesek. [...] Ez itt igazán Jókaihoz illő lakás!”

A villa két nagy részből állt. A Kmetty utca felé nézett Feszty Árpád nagy méretű, világos, félkontytetős, két keskeny és magas ablakkal kialakított műterme. A másik nagy tömb a lakórész volt. A kettőt pedig egy bejárati rész kötötte össze. A házaspár a lakószárny földszintjén élt, Jókainak pedig az emeleten egy 50 négyzetméteres dolgozószobát rendeztek be. Itt voltak a könyvei, festményei vagy a híres csiga- és kagylógyűjteménye, az ásványai. 

Mikszáth Kálmán leírása szerint Jókainak volt itt két tarokkasztala is, ahol Tisza Kálmánnal, Mikszáthtal, Dárdai Sándorral, Gajári Ödönnel és Sváb Károllyal kártyázott. A dolgozószobából nyílt a hálószobája, ahol anyja és felesége képét is őrizte. Az egyszerű, kék textillel bélelt helyiségben egy faragott ágy, asztal és székek voltak. Ez a két szoba alkotta az író lakosztályát, amit 1894-ben kiegészítettek egy fürdőszobával és egy kisebb méretű szobával.

A közös ebédlőt a dolgozószobához közel helyezték el az emeleten. Az író 70. születésnapján olyan nagyszámú vendégsereg jelent meg a házban, hogy az Új Idők tudósítása szerint nem fértek el az ebédlőben, így Feszty Árpád műtermében terítettek meg.

Feszty Árpád műtermének híres volt a gerendás famennyezete, falait zászlók és fegyverek díszítették, kandalló is állt benne a lakószárnnyal határos fal mentén. Fesztyéknek öt földszinti lakószobáját 1894-ben fürdőszobával és egy szobával egészítették ki. Itt alakították ki Fesztyné szalonját is, amelyet smaragzöld posztóval vontak be. A szemtanúk szerint varázsa volt ennek a szobának. Volt egy egyméteres ívelt fülkéje, melynek padkáján Laborfalvi Rózát ábrázoló Stróbl-szobot helyeztek el. A szalonból átjártak a vendégek a műterembe, míg az egyikben zene szólt, a másikban felolvastak. 

Császtvay Tünde tanulmánya szerint Fesztynek remek érzéke volt a társasági élethez, kiváló szervező volt és nagyszerű házigazda. A Jókai–Feszty-villa a pesti irodalmi-művészeti élet üde színfoltja lett. Fesztyék lánya, Feszty Masa úgy emlékezett, hogy az anyjáék szinte izzó, sziporkázó légkört teremtettek a házban. Voltak nagyobb, ünnepélyesebb irodalmi események, de kisebb intimebb vacsorák is, melyekre csak néhány fő volt hivatalos. Ezekre Feszty kézzel írt kis meghívóval invitálta az érintetteket.

„A Feszty-szalonban járatos volt mindenki, aki akkoriban Valaki volt Budapesten. Nők közül a legszebbek, politikusok közül a legnépszerűbbek, művészek közül a legtehetségesebbek, korhelyek közül a legjobb ízűek. Fesztyben, bár maga el tudott volna élni egy csőszkunyhóban egy darab szalonnán, megvolt a reneszánsz urak pompakedvelő vendégszeretete” – írta egy alkalommal Herczeg Ferenc. 

Jókai és Fesztyék viszonya 1899-ben megromlott, miután az író feleségül vette az akkor 20 éves Nagy Bella színésznőt. Egyes források szerint Jókai falaztatta le az átjárót lakosztálya és Fesztyék között, más források szerint Fesztyék. Mindenesetre az író elköltözött a Bajza utcából, majd a házaspár eladásra szánta az ingatlant.