Hírek

„Nincs az ünnepnek olyan jelen pillanata, amiben biztosan mondhatnánk, ki az, akinek az emlékezetét most magunk elé próbáljuk idézni. Nemcsak azért, mert távol van tőlünk, de azért sem, mert a jubileum szükségszerűen másvalakit lát azon a helyen, mint aki egykor ezt a helyet betöltötte” – kezdte emlékbeszédét Dr. Kulcsár-Szabó Ernő, Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Hozzátette: 1945-re Szabó Lőrinc már az a klasszikusa a modern magyar költészetnek, akinek a lírájában lényegében összegződnek a század eleji esztétizmus, az avantgárd, és a késői modernség költői nyelvének legértékesebb hagyományai. A 40-es évekre Szabó Lőrinc lírájában egészen új hangszerelésben hangzik együtt mindaz, ami a századfordulótól fogva a legértékesebbnek bizonyult a magyar költészet  történetében. Hozzátette: Szabó Lőrinc hosszúnak nem mondható életében nem csak két világháború pusztításával szembesült, de alkotói pályája egybeesett az európai személyiség történetének legmélyebb válságával, a polgári kultúra százados értékeinek megingásával, a transzcendens hajléktalansággal, és a tömegember felemelkedésének máig ható egalitarizmusával. Szabó Lőrinc olyan válaszokat adott erre a válságra, mint Ezra Pound, T.S. Eliot, Paul Valery vagy Gottfried Benn. Szabó Lőrinccel, Kosztolányi Dezsővel és József Attilával ekkor emelkedett a magyar líra az akkor európai költészet élvonalába – mondta Dr. Kulcsár-Szabó Ernő. 

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója hangsúlyozta: Szabó Lőrinc emlékét természetesen nem csak kerek évfordulókon, huszonöt évente ápolják. A Nemzeti Örökség Intézete által meghirdetett tematikus sétáknak is fontos állomása a költő síremléke, hiszen a művészparcellák bemutatásakor a szomszédos sírokban nyugvó Babits Mihály és Móricz Zsigmond mellett Szabó Lőrinc is kiemelkedő szerepet kap, csakúgy, mint az irodalmi témájú séták során. Hozzátette: az immár hagyományos Valentin-napi sétáknak is fontos története Babits Mihály, Tanner Ilona és Szabó Lőrinc különös szerelmi háromszöge. A főigazgató elmondta, hogy Szabó Lőrincet nagy állami tiszteletadással temették, egy lopott pillanatban Illyés Gyula szólt pár szót a ravatala mellett, barátai pedig minden évben halála pillanatának évfordulóján, október 3-án 14:55-kor emlékeztek a sírjánál. A költő eredetileg borovi fenyőből készült síremléke nem viselte jól az időjárás változásait, bár az alkotó, Páljános Ervin többször javította, de végül a Szabó Lőrinc Alapítvány állíttatott maradandóbb anyagból új síremléket a költőóriásnak, az eredeti alkotást Csóti Gábor fogalmazta át műkőbe 2011-ben.

Szabó Lőrinc (1900–1957) a modern magyar líra egyik meghatározó alakja, műfordítóként is maradandót alkotott. Egyesek szerint a Te meg a világ című kötete (1932) jelenti (József Attila Eszmélet körüli verseivel együtt) a 20. század magyar lírájának csúcsteljesítményét.