január
23
szerda
A 285 éve született Kempelen Farkas felvilágosult, racionális, igazi reneszánsz polihisztor volt, a tudomány, a technika, a művészet és a társadalom minden rezdülése érdekelte.
Az egész társadalomért felelős gondolkodásával messze kortársai előtt járt. A világ egyik legnagyobb mechanikus zsenije volt, vízemelő géppel látta el a pozsonyi és a budai várat, tökéletesítette a gőzgépet, illetve megszerkesztette a gőzturbina ősét, megtervezte a schönbrunni szökőkútrendszert. A nevéhez fűződik továbbá a budai Várpalota átépítésének irányítása, a pozsonyi hajóhíd és a budai karmelita kolostor színházzá alakítása, ahol 1800-ban Beethoven is hangversenyt adott. A Száva és az Adriai-tenger között húzódó csatornarendszer építésének is tevékeny részese volt. Akárcsak a reneszánsz polihisztorok, a művészetek számos ágában is alkotott, verseket, epigrammákat, színdarabokat, drámákat, sőt zeneműveket írt, amelyeket saját korában sikerrel adtak elő. Több száz rajzát őrzi a kassai múzeum.
Legjelentősebb találmánya a 22 éven át tökéletesített, majd ötszáz oldalban dokumentált beszélőgépe volt, amelyet süketnémáknak és beszédhibásoknak tervezett, mégsem erről vált híressé, hanem sakkozógépéről, holott az csak egy Mária Terézia kérésére készített szellemes játékszer volt. Egy ládaszerű asztalra erősített sakktáblát képzeljünk el. Az asztal mögött egy díszes török ruhába öltöztetett embernagyságú bábu ült, aki kezével mozgatta a maga bábuit. (Németül ma a "getürkt" szó "odacsalt"-at jelent, Kempelen "sakkozó" törökjére, a sakkfigurákat mozgató, törököt mintázó bábura vezethető vissza.)
A gép a császári udvari bemutatót követően játszott Napóleonnal, Nagy Frigyessel, II. Katalin cárnővel, számos hírességgel, s csaknem mindegyiket megverte. Méltán mondhatjuk, a kor egyik szenzációja volt az "automata". A gépezetbe bele lehetett tekinteni, a török bábu pipázott és bólogatott, a hibás lépéseket pedig figyelmeztető mozdulatokkal kísérte, vagyis egyértelműen hatásvadász elemei is voltak a bemutatóknak, akárcsak a mai illuzionista produkciók esetében. Az ámuló közönség soraiban sokan arra gyanakodtak, hogy egy ember ül a ládában. Ám amit a császári udvar zseniális trükknek tartott, nem volt más, mint az évszázad egyik legizgalmasabb találmánya.
A sakkozógép működését Kempelen soha nem írta le, és mivel a szerkezet maga valószínűleg a tűz martaléka lett egy philadelphiai múzeumban, örök titok marad az "automata" belső szerkezete és a legizgalmasabb kérdés: hogy "hogyan sakkozott". Vagyis, miként tudott ez a neves tudós, gondolkodó gépet készíteni, s ha fortély volt a dologban, amelyet Kempelen nem is titkolt, miért vállalkozott a szemfényvesztő szerepére?
Az első ipari forradalom korában az "embergép" fogalma már ismert volt, Kempelen gépei már a mesterséges intelligencia programjainak előfutárai voltak és nem a verklik mechanizmusát testesítették meg. Majdnem pontosan 200 évvel Kempelen Farkas sakkozógépének elkészítése után indította útjára Alan Turing a napjainkban egyre aktuálisabb mesterséges intelligencia kutatást. Turing azt is jól látta, hogy az intelligencia és a gondolkodás egymástól elválaszthatatlanok, ezért fogalmazta meg 1950-ben megjelent, klasszikussá vált cikkében, egyetlen mondatba sűrített kérdését: "Szeretném, ha elgondolkoznának azon, hogy tudnak-e a gépek gondolkodni."