január
15
kedd
Ha a huszadik század elején is olyan elterjedtek lettek volna a tévés zenei tehetségkutatók, mint manapság, akkor a 30 évvel ezelőtt elhunyt Cziffra György minden bizonnyal a közönség egyik kedvence lett volna.
Zenész cigány családból származott, tehetségére édesapja figyelt fel. Igazi csodagyerekként tartották számon, állítólag már ötéves korában cirkuszban zongorázott, kiváló improvizációs készsége sokakat elbűvölt.
Egy házaló jós fényes jövőt ígért neki, ám az angyalföldi szegénynegyedből csöppet sem volt egyszerű az út Párizsig. Nyolc éves volt, amikor felvették a Zeneakadémiára, amit anyagi okok miatt nem tudott befejezni. A pesti éjszakában talált „menedéket”, évekig játszott füstös lokálokban.
1943-ban kikerült a frontra, ahol állítólag annyira elbűvölte a Wehrmacht tisztjeit, hogy felajánlották neki a ragyogó berlini karrier lehetőségét, de Cziffra nem élt ezzel. A háború után megpróbált emigrálni, de elfogták és kényszermunkatáborba vitték. Recsken kőtömböket kellett törnie nap mint nap, a kegyetlenségeket teste és lelke is megsínylette. Tehetségének zálogai, kezei kis híján tönkrementek, de 1953-as szabadulása után ismét a zongora mellett kötött ki. Visszatért a kis kocsmák és eszpresszók világába, bárzongoristaként kereste kenyerét, mígnem 1956-ban visszatért a Zeneakadémiára.
Abban az évben kiemelt szerep jutott az őszi zenei ünnepségeknek: a szervezők már tavasszal felkérték az egyik leghíresebb kínai zongoristát, hogy játssza el Bartók II. zongoraversenyét, ám a pianista hat hónap készülés után sem érezte magát képesnek az előadásra és lemondta a fellépést. Az idő vészesen fogyott, kétséges volt, hogy találnak-e egyáltalán olyan személyt, aki el tudja játszani a rendkívül nehéz darabot. Ekkor jutott eszébe valakinek Cziffra György.
Nem okozott csalódást: 1956. október 22-én este a Zeneakadémián eljátszotta a Bartók darabot, óriási sikerrel. Másnap kitört a forradalom, és sokan úgy vélik, ebben Cziffra lelkesítő, forradalmi játékának is szerepe volt.
A forradalom leverése után Franciaországba emigrált, ahol alapítványa segítségével gondoskodott a tehetséges ifjú művészek pályájának egyengetéséről. Cziffra György 30 éve, 1994. január 15-én hunyt el.