január
19
szombat
Stoczek József mérnök, akadémikus, a Műegyetem első rektora 200 éve, 1819. január 19-én született.
Szabadkán látta meg a napvilágot. A gimnáziumot is itt végezte, majd özvegy anyja kívánságára novíciusnak állt. A szemináriumot egy év után hagyta ott, és 1840-ben beiratkozott a II. József által 1782-ben alapított Institutum Geometricumba, az első európai polgári mérnökképző intézetbe. Az Institutumban Petzval Ottó, Jedlik Ányos és Petzelt József tanítványaként kitűnő eredménnyel végezte el a mérnöki kurzust, oklevelét 1844-ben szerezte meg. Petzelt mellett fizetés nélküli asszisztensként két évig ismerkedett a mérőeszközökkel. Ezután sikerrel pályázta meg a zágrábi egyetem fizikatanári állását, majd 1847-ben a működését az előző évben megkezdő József Ipartanoda tanára lett. A fizikával lényegében csak kinevezése után foglalkozott behatóbban, később is inkább a fizika matematikai vonatkozásai érdekelték. Ezzel együtt kiváló tanár lett belőle, akiért rajongtak tanítványai.
1857-ig végzett elmélyült tudományos kutatásokat, ezt követően egyre inkább a szervezési-vezetési kérdések foglalkoztatták. 1857-ben az újonnan alakult Joseph Polytechnikum első igazgatója lett, és amikor az intézményt 1871-ben Eötvös József kezdeményezésére Királyi József Műegyetem néven újjászervezték (ez lett a világ első műszaki felsőoktatási intézménye, amely nevében viselte az egyetem szót), első rektornak Stoczeket választották meg.
1872-ben a közoktatási tanács alelnöke, 1874-től a tanárképző intézet igazgatója és a tanárvizsgáló bizottság elnöke volt. A Műegyetem rektori tisztségét még két alkalommal, 1875-76-ban és 1878-79-ben töltötte be. Múlhatatlan érdemeket szerzett a Műegyetem fejlesztésében: ő eszközölte ki a Helytartótanácsnál, hogy műegyetemi hallgatók külföldi tanulmányutakra ösztöndíjat nyerjenek, és a külföldre küldött hallgatók feladatául szabta, hogy az ott tanuló, tehetséges magyar diákokat megnyerjék a Műegyetemen való oktatásra.
1865 és 1872 között a Természettudományi Társulat elnökeként tevékenykedett, 1885-től a főrendiház tagja volt. Jelentős szerepet játszott a magyar műszaki oktatás fejlesztésében.
1858-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1860-ban rendes tagjává, 1872-től igazgatósági tagként, 1886-1889 között az MTA másodelnökeként munkálkodott. Részt vett a Magyar Mérnök és Építész Egylet megalapításában, írásai a Természettudományi Társulat Évkönyveiben és Közlönyeiben, az Akadémiai Értesítően és a Poggendorff-féle Annalenben jelentek meg. Tanári működésének 40. évfordulóján, 1889-ben megünnepelték a magyar műszaki felsőoktatás szervezésében és fejlesztésében kiváló érdemeket szerzett tudóst.
1890. május 11-én halt meg, szobra a Műegyetem aulájában áll, nevét utca viseli a főváros XI. kerületében, a Műegyetem közelében.