november
15
csütörtök
170 éve, 1848. november 15-én született Magyarország első polgári származású miniszterelnöke, aki háromszor állt a kormány élén és kétszer volt pénzügyminiszter. Wekerle volt az első olyan magyar politikus, aki vagyon és összeköttetések nélkül, saját erejéből és tehetségéből küzdötte fel magát a kormányfői tisztségbe, és akinek pénzügyi tehetségét Európa-szerte elismerték.
"Magas, testes ember.
A súlya 156 kiló. A járása nehézkes és a lába hegyét befelé fordítva jár, ami akkor is rosszul állana neki, ha nem volna magyar miniszterelnök.
Az arcát beretválja, és ez első pillanatra a lakáj hatását teszi az emberre, később azonban csak előnyére válik finom szögelletű, fehér, nagy arcának, amelyen a vidámság és ravaszság derűje játszik folyton, míg apró, fekete szemeiből az elmésség kiragyog.
A haja szürke, rövid és tüskés; gondos oldalválasztékkal hordja. A fülei mellett egy kis szakállfélét hord, ami jól áll neki.
Rendesen fekete kabátban jár és fehér nyakkendőt visel.
Kedves étele a sonkacsánk.
Kedves olvasmánya Shakespeare.
Kedves nótája: "Nagypénteken mossa holló..."
Az illatszerek közül a heliotropot használja.
Szereti Szilágyi Dezsőt, Csáky Albint, József főherceget, és tiszteli a szőke asszonyokat.
Mindig dolgozik, és mindig siet.
Gyakran látom őt végigrohanni a folyosón, be egyenesen a büfébe, ahol egy kis adag borjúpörköltet bűvészi gyorsasággal kap be; utána elszí egy fél szivart (Uppmant), s azalatt tíz-tizenöt embert kihallgat a kis miniszteri szobában.
Innen mindenki boldog arccal távozik.
Ő maga még boldogabb arccal siet végig a folyosón, de mielőtt az ülésterembe lépne, a fél szivarját beledugja a gázlámpa csavarójába.
Jó lesz az ötpercnyi szünet alatt…
Mint előadóművész az arcának pikáns, gúnyos és derült színjátékával kíséri minden mondatát. Néha el is komolyodik, és önérzetes fellobogással csapkod jobbra-balra, nemritkán olyan hévvel, hogy magát is megsebzi, vagy pedig fedetlenül hagyja a vékonyabbik oldalát, ahova egy Apponyi vagy Horváth Gyula nem is késik a riposzttal.
De főképpen azzal ragadja a beszéde sodrába a hallgatók lelkét, hogy mindig rögtönözve beszél, és míg ötletei kápráztatóan cikáznak, egy másodpercnyi időt nem enged arra, hogy a szavait beszéd közben mérlegelhesse a hallgatóság. Az új meg új képek és fordulatok forgatagában ragadja magával a hallgatóság figyelmét. Megrohan, elkábít és kikacag. Olykor a legérdekesebb pontoknál hosszú mondatot bocsát előre, és csak mikor a lélegzetek is elállnak, süti el a színes rakétáját."
Így jellemezte Gárdonyi Géza a mai napon éppen 170 évvel ezelőtt született Wekerle Sándort.
Wekerle Sándor (1848–1921) volt az első magyar politikus, aki mindenféle nemesi cím nélkül lett miniszterelnök, és ő volt az első, aki háromszor is kormányt alakíthatott. Miniszterelnöki megbízása mindhárom esetben válságszituációba került. Ő maga azonban így vélekedett: "Mikor mindenki megharagszik, vagy elveszti a fejét – az igazi politikus akkor lesz legnyugodtabb." Ennek megfelelően a válságos helyzetekben is számos maradandót alkotott a kormányzat színterén. Nevéhez fűződik többek között az aranyvaluta bevezetése, az egyházpolitikai reformok bevezetése, vagy éppen a kispesti Wekerle-telep létrehozása.
Sírhelye Budapesten, a Fiumei úti sírkertben található, 2001 óta a nemzeti sírkert részeként védett. Síremlékét 2017-ben a Nemzeti Örökség Intézete újította fel.