Rövid leírás
Miskolcon patvarista (1847), a pozsonyi országgyűlésen Szemere Bertalan országgyűlési követ írnokaként volt jelen (1847–1848), a forradalom és szabadságharc idején belügyminisztériumi fogalmazó, majd a hivatalos Közlöny szerkesztőségi munkatársa (1848–1849), a szabadságharc leverése után szülei házában élt (1849. aug.–1850. febr.), majd Pestre ment, ahol a Pesti Napló belső (1850. febr.–1852), a Hölgyfutár és Vahot Imre lapjainak külső munkatársa (1851–1852). A miskolci református gimnáziumban a magyar nyelv és irodalom tanára (1852–1865); közben Borsod vármegye aljegyzője (1860–1861). Borsod vármegye főjegyzője (1865–1894), alispánja (1894–1895). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1862).
Az ún. népi-nemzeti irányhoz tartozott, amelynek vezéregyéniségeihez, Arany Jánoshoz, Tompa Mihályhoz és Gyulai Pálhoz szoros barátság is fűzte. Korai, többnyire szentimentális verseinek gyakori témája a hazafiság, 1848–1849-ben verseivel a szabadságharc mellett buzdított. Költeményei többnyire elégikus dalok, amelyeknek nyelvezete és képei a népiességtől való fokozatos elszakadást és egy stilizált kifejezésmód kialakulását mutatják. Biedermeier hangulatú szerelmi dalai jobbára már emlékké vált érzelmeket idéztek fel. 1860-as évekbeli elbizonytalanodása után a kiegyezést (1867) követő időket az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc, valamint az önkényuralom alatt hozott áldozatok eredményének tartotta, és ekként is ünnepelte. Öregkori verseiben már az impresszionizmus hatása is érezhető. Termékeny műfordító volt, Shakespeare öt, Molière két drámáját, Béranger, R. Burns, H. Heine és H. W. Longfellow számos versét tolmácsolta.
(A kép forrása: http://ekultura.hu/2015/05/12/heti-vers-levay-jozsef-itt-szulettem)