Rövid leírás
Apja, Holub János polgári iskolai tanárként Szekszárdon kapott munkát, és a család ott telepedett le. 1903-ban jeles eredménnyel érettségizett. A Budapesti Tudományegyetemen történelem–latin szakos tanári oklevelét 1908-ban szerezte. Holub József fogadta el végül Zala vármegye vezetőinek 1869-ben kiírt pályázatát. A megye múltjának feldolgozására kerestek jelentkezőket, de ezek híján neves szakértőket kértek fel a feladatra. A történész 1909-ben – negyven évvel az első kiírás után – hozzá is fogott a hatalmas vállalkozáshoz. Ötvenöt állami és magánlevéltár több mint százezer oklevelét nézte át zalai vonatkozásokat kutatva, míg 1929-ben elkészült Zala vármegye középkori történetéről írt monográfiája: Zala megye története a középkorban, amely a magyarországi helytörténetírás klasszikusává vált. 1910-ben tett művelődéstörténetből bölcsészdoktori szigorlatot. 1909–1923 között a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárának őre volt egyre magasabb beosztásokban. 1920-ban a budapesti egyetemen az államtudományi doktori oklevelet is megszerezte, továbbá diplomatikából magántanárságot nyert. Tagja lett a Szent István Akadémiának. 1929–1930-ban bölcsészkari dékánként működött a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. 1914–1923 között Áldásy Antallal a Turul folyóirat szerkesztője volt. 1938-ban meghívást kapott az állam- és jogtudományi kar magyar alkotmány- és jogtörténeti tanszékére, 1949-től általános jogtörténetet tanított itt. 1943–1944 folyamán a jogi kar dékánja volt. 1944–1945-ben az egyetem rektori tisztét töltötte be. 1949-ben megfosztották akadémiai tagságától, „tanácskozó taggá” fokozták le. 1952-ben méltatlanul nyugdíjazták. A Magyar Tudományos Akadémia 1989-ben rehabilitálta.
(A kép forrása: http://www.ekmk.hu/lexikon/talalatok3.php?beture=HOLUB%20J%C3%B3zsef)