Rövid leírás
A pécsi cisztercita gimnázium után tanulmányait a pécsi szemináriumban folytatta a teológián, majd 1886-tól a Pázmáneum növendéke volt. 1890-ben szentelték pappá Bécsben. 1898-tól az egyházjog és egyháztörténet tanára a pécsi szemináriumban. 1906-tól a budapesti egyetem hittudományi karán az egyháztörténet, 1908-tól az egyházjog nyilvános rendes tanára, később a hittudományi kar dékánja volt. 1920–1921-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora. 1923-tól pécsi kanonok és a szeminárium kormányzója, ekkor lemondott egyetemi tanári állásáról. 1927-től pápai prelátus, 1940-től apostoli protonotárius. 1900–1902 között a Pécsi Közlöny szerkesztője, 1913–1914 között a Religió szerkesztője, valamint a Pécsi Dunántúl szerkesztőbizottságának elnöke. Emellett 1915-ben a Szent István Akadémia alapító tagja és a Mecsek Egyesület választmányi tagja.