Rövid leírás
Ősrégész, régész, muzeológus, a pécsi múzeum igazgatója volt, illetve a Baranya megyei múzeumok igazgatóságának első vezetője.
Hétgyermekes szegény családból származott. 31 évesen, beteges állapotban, adóhivatalban dolgozó adófőtisztként került Pécsváradra. Szabadidejében, egészsége helyreállítására sokat sétált. Így fordult korábbi kedvtelése, a régészet felé. Pécsvárad ekkoriban régészeti szempontból felfedezetlen terület volt, ezért elkezdte a környék régiségeit gyűjteni. Hosszas kutatás, kérdezősködés és terepbejárás után végül 1934-ben az Aranyhegyen gazdag lelőhelyre, a zengővárkonyi rézkori őstelepre bukkant, melynek teljes feltárását életcéljául tűzte ki. Ezután további lelőhelyekre és korábbi leletekre is fény derült, melyből magángyűjteményt állított fel. A pécsi múzeum akkori vezetése azonban, egy rövid zengővárkonyi ásatást leszámítva, nem érdeklődött a kutatásai iránt.
Gyűjteményének először a pécsváradi várban adtak helyet, 1938-ban a vármegye vásárolta meg. Ugyanekkor a pécsi múzeum első őrének nevezték ki. Egy ismerőse révén, aki két táblányi leletet felvitt a Nemzeti Múzeumba, összeismerkedett Tompa Ferenccel. A vele való találkozás hozta számára a felismerést, puszta ásatással munkája nem teljes értékű. Fülep Lajos református lelkész közbenjárására megnyílt számára a pécsi Egyetemi Könyvtár, így végre szakirodalomhoz és legfőképpen módszertani ismeretekhez jutott. Ezen időben módszertani hiányosságait pontossága pótolta.
A zengővárkonyi római kori temető feltárásánál már fényképeket is készített. A Nemzeti Múzeumnak tett jelentése után ismerkedett meg Paulovits Istvánnal, aki elismerően szólt munkájáról és támogatást ígért. Neve a megye vezetői körében is mindinkább ismertté vált, ez magával hozta az ásatások némi anyagi támogatását is. Felajánlották a pécsváradi vár bástyatornyának ún. páncélszobáját gyűjteménye elhelyezésére. Hogy a helyet valóban feltölthesse, a község és a vár életére vonatkozó iratokat szétválogatta és a pécsi levéltárhoz juttatta, valamint a környékbeliek segítségével a helyiségeket felújíttatta.
1935-ben későbbi munkatársaival tárja fel az első szebényi késő avar kori temetőt. Ezen ásatásba már bekapcsolódnak a Nemzeti Múzeum szakemberei is: Fettich Nándor, ill. László Gyula. Még az év őszén a szebényi második kora avar kori temető, ill. a kékesdi római kori temető sírjainak leletmentésébe is belekezd. Eközben Zengővárkonyban megtalálja az őskori telephez tartozó sírokat is. További ásatásokat végez Püspökszenterzsébet, Szilágy és Olasz határában, valamint a pécsváradi altemplomban.
A pécsváradi gyűjtemény fölött a Történeti Múzeum vállal patronáló szerepet, melynek hatására elérték, hogy a kultuszminisztérium támogassa a vártorony restaurálását. Ennek eredményeképpen további támogatásokat kapott és a "múzeum" elkezdi működését. Az épületegyüttes helyreállítása is folytatódott. A múzeum intézményi kereteinek létrehozására még 1936 decemberében felterjesztette javaslatát a vármegyének, mely szerint feltámasztanák a Pécs-Baranyai Múzeum Egyesületet, megyei múzeumot hoznának létre, annak hatáskörét pedig az egész megyére kiterjesztenék. Erre a megye is hajlandó, sőt Dombayt bízták volna meg a vezetésével, de ennek akadálya egyetemi végzettségének hiánya. 1936-ban a pécsváradi várban kiállítást rendezett be a leletekből.
A következő évben annak ellenére, hogy Pécsnek már volt városi múzeuma, pécsváradi gyűjteményéből létrehozták a Baranya Vármegyei Múzeumot, melynek vezetőjévé Dombayt nevezték ki, azzal a kikötéssel, hogy 4 éven belül képesítést kell szereznie. Ennek Dombay eleget is tesz. Régészeti anyag ugyan itt nem kerül kiállításra az anyag hiányosságai miatt, de az 1940-es évekre már szűknek bizonyulnak a megyeháza által biztosított helyiségek. Az ő közbenjárására új épületet is vásároltak, de a háború következtében az épületeket hamar katonai célokra használták fel. Ennek hatására a múzeum anyaga lekerült a pincébe, Dombay pedig újbóli alapos leltározáshoz kezdett.
A háború után folytatta megkezdett ásatásait, valamint a megye, illetve szűkebb értelemben a pécsváradi járás avar és Árpád-kori leletanyagát vette számba. A kutatás akkori hiánya miatt csupán néhány Árpád-kori lelőhelyet tudott közreadni ezen korokból, ennek ellenére tervszerűen kutatott újabbak után. Ezen felül a Pécs környéki római lelőhelyek kutatásának is figyelmet szentelt. 1951-től haláláig a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, 1958-tól a Baranya megyei Múzeumok főigazgatója volt. Az általa feltárt különböző korú sírok száma kb. 5000-re tehető.
Nevét egy tó és az azt tápláló forrás viseli a Mecsekben, 248 méter magasan. Ahogy az 1967-ben állított emléktáblán áll, a régész onnan indult, ott sokat időzött, a híres ásatásait a környéken végezte.
(A kép forrása: http://www.ekmk.hu/lexikon/talalatok3.php?beture=DOMBAY%20J%C3%A1nos)