Rövid leírás
Eredetileg Deutsch Gizella Anna néven Ócsárdon született, édesapja, Deutsch Kálmán előbb a helyi állami iskola tanítója volt, majd a komlói bányatelepi iskola igazgatói teendőit látta el, édesanyját hét éves korában veszítette el. Mivel mostohaanyjával nehezen békélt meg a kamaszodó leány, idejének legnagyobb részét apai nagybátyjánál, a mecsekjánosi plébánosnál, Takáts Istvánnál töltötte, ennek emlékét tábla őrzi a ma már Komlóhoz tartozó településen. Az itt töltött idők és baranyai származása miatt jól ismeri és írásaiban gyakran megjelenik ez a vidék, annak legendái, történetei. Csak az ő halála után (1939) költözött Pécsre a Papnövelde utca 16. szám alatti földszintes házba.
Pártfogója tiltotta, édesapja támogatta írói ambícióit. Első novellája a konzervatív szellemiségű helyi napilapban, a Dunántúlban került publikálásra 1918-ban. A különféle periodikák hasábjain megjelenő írások jelentették számára a fő munkaterületet és megélhetési forrást. Az 1920-as évek elején közölték első írásait a helybeli pécsi sajtótermékek, lapok. A harmincas évektől kezdve egyre gyakrabban Budapesten főleg katolikus napilapokban, folyóiratokban publikál. Ismertebbek regényei (ifjúsági, felnőtteknek szóló és történelmi regények), témáit főleg Baranya szűkebb világából, múltjából merítette (Fehér torony, Fekete emberek, Csodálatos fazekas). Emellett írt riportokat, visszaemlékezéseket, irodalomtudományi tanulmányokat is.
Bekapcsolódott a két világháború közötti konzervatív nőmozgalomba is valamelyest. Tagja volt az 1940-ben tartott országos asszonykongresszus szervezőbizottságának, és a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi csoportjának gyűlésein, rendezvényein is olvasott fel munkáiból (1942. január 4. Felolvasóest a Kanizsai Dóra és kora című regényből).
Másik témája a magyar történelem, megírta Hunyadi János (Boldogasszony hadnagya) és Mária királynő (Kisasszonykirály) regényes életrajzát, írt I. László király és Mária Terézia koráról (Két fehér galamb, Csipkekesztyű). Legendákat gyűjtött össze búcsújáróhelyek és plébániák történetéről (Szép koszorú; Görcsöny ékessége). Elbeszélései jelentek meg a Koszorú, Magyar katolikus elbcszélők c. antológiában).
Életművének túlnyomó része, 34 önálló kötete 1944-ig jelent meg. A háború után azonban kiszorult az irodalmi életből, egysíkúnak és túlzottan „fehérnek” bélyegzett írásait nem jelentették meg. Elhallgatásának/elhallgattatásának oka abban keresendő, hogy lemondott a valóság és az élet teljességének ábrázolásáról, és csak a nemes erkölcsi tanulsággal bíró témákat kedvelte, ami az új politikai irányvonal számára túlzottan „sekrestyeszagúnak” hatott. 1956 után elsősorban vallásos folyóiratokban jelentek meg munkái. Soha nem ment férjhez. 1975-ben hunyt el. A Csodálatos fazekas című művéből 2009-ben filmet forgattak. A mű Zsolnay Vilmosról szól.
(A kép forrása: pecsi-notortenet.blog.hu)