Hírek

Végső búcsút vettek Fónay Jenőtől

Végső búcsút vettek Fónay Jenőtől

Végső búcsút vettek Fónay Jenő 56-os halálraítélt szabadságharcosról, a Politikai Foglyok Szövetségének (Pofosz) alapítójától és örökös elnökétől. Fónay Jenőt pénteken Budapesten, a Rákoskeresztúri új köztemető 300-as parcellájában helyezték örök nyugalomra.

 

Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke gyászbeszédében kiemelte: a 91. életévében elhunyt Fónay Jenő olyan generációhoz tartozott, amely még "megtanult magyarul gondolkodni", és ez a tudás minden helyzetben bátorságot adott neki. Kitért arra: az első és másodfokon is kimondott halálos ítélet egész életére kihatott, mégsem vált soha reményvesztetté.

Felidézte: cellatársai szerint még a halálos ítélet végrehajtására várva is mindig "izgő-mozgó", a híreket figyelő ember volt, és szabadulása után, az állandó megfigyelés és rendőri zaklatások idején sem szűnt meg másokért tenni akaró, aktív közösségi életet élni.Ez a belső hajtóerő késztette arra, hogy létrehozza a Pofoszt, hogy segíthessen egykori harcostársain.

Boross Péter barátjának és bajtársának nevezte az elhunytat, aki elmondása szerint sokat segített neki a rendszerváltás idején. Mint mondta, akkoriban sokan jogosan megtorlásra vágytak, Fónay Jenő azonban, noha szenvedélyes ember volt, megértette és másokkal is segített megértetni, hogy 1989-90-ben a változást nem forradalommal, hanem hatalmi egyezkedéssel kell elérni, és ennek feltétele, hogy ne történjen radikális felelősségre vonás.

A gyászszertartást végző Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke úgy fogalmazott: az Új köztemető 300-as és 301-es parcellája a hősök birodalma. Az "emberarcú szocializmus áldozataival találkozunk itt", akik reménytelen helyzetekben is kitartottak meggyőződésük mellett, relativizálva földi érdekeiket.Elmondta, Fónay Jenőt a hatvanas évek második felében, egy október 23-i emlékmisén ismerte meg.

Az egykori szabadságharcost idézte, aki szerint "az akasztófa alatt nagyon magasról néz az ember mindent". Ott "az ember megszabadul az ábrándoktól, az illúzióktól, és nem keres látszatszabadságot, amelyért a lélek függetlenségével kell fizetni". "Az embernek egyetlen támasza marad, a mélyen gyökerező, konok remény" - idézte Fónay Jenőt Kozma Imre.

Németh Bálint, az elhunyt egykori harcostársa felidézte: Fónay Jenő 1956. október 23-án a Széna téren harcolók védelmének megszervezésében vett részt, majd parancsnokhelyettessé választották, és azt a feladatot kapta és vállalta, hogy teremtse meg az együttműködést a Budapest más részein harcolókkal. Ekkor egy nap alatt kapcsolatot alakított ki a Corvin közi, az újpesti és az angyalföldi forradalmárokkal, a szovjet hadsereggel szemben azonban így is reménytelen volt az ellenállás.

Németh Bálint szerint Fónay Jenő nagyságát az is mutatja, hogy nem kért kegyelmet, miután koholt vádak alapján halálra ítélték. Hozzátette: kiszabadulása után is kapcsolatot tartott bajtársaival, "1956 szellemét élte és éltette" haláláig.

Lengyel János, a Pofosz országos elnöke ismertette: Fónay Jenőt első fokon 1958. április 25-én, másodfokon 1958. július 8-án ítélték halálra. Végül 1958. augusztus 8-án kegyelmet kapott, az erről szóló iratot az akasztófa alatt olvasták föl neki.

A szertartáson részt vett mások mellett Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója.

Fónay Jenő június 16-án hunyt el, életének 91. évében. 1956 őszén tevékenyen részt vett a forradalom és szabadságharcban, Budapesten fegyveresen harcolt a Széna téren. Ezért még 1956-ban letartóztatták, majd 1958-ban halálra ítélték, de öt hónappal később a jogerős halálos ítéletet életfogytiglanra változtatták. Az amnesztia idején, 1963-ban szabadult a börtönből.

1988 tavaszán egyik alapítója volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, majd abból kiválva 1989-ben azzal a céllal hozta létre a Magyar Politikai Foglyok Szövetségét, hogy a forradalom idején harcoló és utána börtönben, elnyomásban sínylődő magyaroknak megfelelő életkörülményeket vívjon ki, illetve ébren tartsa 1956 szellemiségét.

2005-ben Nagy Imre-érdemrenddel, 2006-ban a Szabadság Hőse emlékéremmel, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki.

(MTI)

Fotó: MTI és Kapusi Zoltán 

 

2017. július 08.

Kapcsolódó képek